jazz

A jazz táncról, röviden

Jazz!

Jazz!

A jazz tánc konvencionális rendszerében a
különböző moderntáncok és a szabadtánc kavalkádja. A kifejezéssel először
1917-ben találkozott a közönség. A stílus a balett és a modern tánc hatására
további stíluselemekkel gazdagodott a jazz tánc 1940 körül. Az óceánon húsz év
múlva jutott át, az első londoni bemutatkozása után az önálló, improvizatív
előadásmód meghódította magának a kontinenst.

Gyökerei a new-orleansi feketék
kongó-táncaihoz nyúlnak vissza. Ez a stílus a testrészek izolációjára épít –
azaz legalább két mozgásközpont (fej-nyak, lábak, medence, mellkas) egymástól
függetlenül mozog –, és az úgynevezett policentrikusság elvét követi. A
légzéssel egybekötött mozdulatok lényege a folyamatosság, az egyéni mozgástárba
integrált mozdulatok, forgások, ugrások improvizatív, átélt, és hiteles
előadásmódja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A jazz, mint életérzés

Jazz

Jazz

Lassan kismillió zenei stílus jelenik meg a porondon, de az igazi „nagyok” mellett minden más eltörpül. A jazz komoly múltra tekint vissza és a népszerűsége még ma is töretlen, egy különleges, szabadság életérzést közvetítve. A jazz gyökerei a blues-hez vezethetőek vissza és tulajdonképpen az Afrikából származó rabszolgák zenéje volt. Az alaphangzást a rézfúvó és az ütőhangszerek adják meg és ez még ma sem változott.

A műfaj standard hangszere a fém- vagy nejlonhúros gitár, a hegedű és a nagybőgő. A 20. század első felében egyre több afro-amerikai munkás dúdolta a jazz ritmusokat és hirdették az életszemléletüket, amerre csak a vasút eljutott. Egy idő után már nemcsak Amerikában, hanem a világ minden táján akadtak imádói a karakteres ritmusoknak, csodás hangzásnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....