Steps

Sztepp by step 2. rész

Sztepptánc

Sztepptánc

Az amerikai polgárháború vége előtt fehér és fekete művészek egy előadásban nagyon ritkán szerepelhettek.
A kevés kivétel egyike Master Juba – William Henry Lane –, volt, aki több táncstílusban
alkotott maradandót, sokan őt tartják a “modern sztepp apjának”. A 19.
század második felére a varietékben két elkülönülő stílus alakult ki.

Az egyik a gyors buck-and-wing, melyet fatalpú cipőben táncoltak, de már feltűnt a
“soft-shoe” is, melyet bőrtalpú cipőben jártak, ennek köszönhetően
egy sokkal kifinomultabb, elegánsabb jelleget mutatott. A 20. század eleje
igazi forradalomnak tekinthető mind a társadalmi berendezkedésben, mind pedig a
zenében. A fekete művészek végre fellépési lehetőséghez jutottak, bár
társadalmi megítélésük még mindig negatív volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sztepp by step 1. rész

Gene Kelly

Gene Kelly

Gene Kelly elegáns, légies könnyedséggel, és akrobatikus ügyességgel előadott sztepp-mozdulatainak eredete
visszavezethető az Egyesült Államok rabszolgatartó korszakába. Az afrikai
törzsek a dobolást kommunikációra is használták, ezért a rabszolgakereskedők és
a déli államok rabszolgatartói betiltották a dobok használatát.

Minden bizonnyal úgy gondolták, hogy ezzel megakadályozhatják a szétszórt
rabszolgacsoportok közötti nagy távolságú kommunikációt, ezáltal csökkenthetik
egy összehangolt lázadás esélyét. Nem számoltak azonban az afrikaiak furfangos
észjárásával; mivel hangszerük nem volt, lábdobogással állították elő megszokott
otthoni ritmusaikat. A sokgyökerű sztepp kezdeteit az 1800-as évek első felére
tehetjük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A tánc nem csak szórakozás!

Steps

Steps

El lehet néha gondolkodni azon, hogy különbség van-e egyik vagy másik munkában, amit az emberek végeznek. Bármennyit csűrjük-csavarjuk a témát, a végén arra döbbenhetünk rá, hogy egyetlen munka sem lehet nehéz akkor, hogyha azt az emberek szívből végzik. Nagyon sok ember életében a tánc is úgy jelenik meg, mint munka. No, de nem azért, mert ez nehézséget jelentene neki, hanem azért, mert egyszerűen ebből élnek meg. A kritikus azt mondaná, hogy nem is munka az, amikor az ember folyamatosan csak táncol, vagy mondjuk énekel. Kérdés az, hogy erre bárki, bármikor képes lenne? Bizonyára nem, csakis az, aki erre született, akinek erre van tehetsége és türelme. Hiszen, hogyha belegondolunk, akkor észrevesszük, hogy a táncnak, mint hivatásnak is megvannak a maga szépségei és nehézségei is, mint mindennek az életben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....